staphylococcus fertőzések
a Staphylococcus aureus és a Staphylococcus epidermidis természetes kórokozók a bőrön, ezért az égési populációk fertőzéseinek leggyakoribb oka. Ezek a mikrobák általában penicillinázokat termelnek, amelyek megtörik a penicillin β-laktám gyűrűt, és hatástalanná teszik a természetes pencillineket ezekkel a baktériumokkal szemben.
Az ilyen típusú fertőzéseket penicillinazerezisztens penicillinekkel kezelték, amelyeket “meticillin-érzékenynek” neveztek.,”Ezen antibiotikumok közé tartoznak a parenterális antibiotikumok, a nafcillin, a meticillin és az oxacillin, valamint az orális antibiotikumok, a kloxacillin, a dikloxacillin, a nafcillin és az oxacillin. A penicillinazerezisztens penicillinek hatásmechanizmusa hasonló a többi penicillinhez. Az aktív szaporodás során zavarják a bakteriális sejtfal szintézisét azáltal, hogy egy vagy több penicillint kötő fehérjéhez kötődnek. Gátolják a peptidoglikán szintézis végső transzpeptidációs lépését, amely sejtfalpusztulást és baktériumölő hatást eredményez a fogékony baktériumok ellen., A staphylococcus baktériumok rezisztencia mintája azonban olyanná vált, hogy ezek a penicillináz-rezisztens penicillin már nem nagyon hatékonyak ezekkel a szervezetekkel szemben. 2005-ben a Texasi Galveston (Sbh-G) Shriners Burns Kórház S. aureus égési seb izolátumainak mindössze 31% – a volt érzékeny az oxacillinre, és az S. epidermidis és S. haemolyticus izolátumok egyike sem volt érzékeny az oxacillinre., A penicillináz-rezisztens penicillinekkel szemben rezisztens Staphylococcus fertőzéseket MRSA-nak (meticillin-rezisztens Staphylococcus aureus) vagy MRSE-nek (meticillin-rezisztens Staphylococcus epidermidis) nevezik.
a vankomicint önmagában vagy más antiinfektívákkal együtt általában a meticillin-rezisztens staphylococcusok által okozott fertőzések kezelésének tekintik. 2005-ben az összes staphylococcus izolátum 100% – a volt érzékeny a vankomicinre az SBH-g-n., A Vancomycin baktericid, s úgy tűnik, hogy kötődik a bakteriális sejtfal, ami elzáródása glükopeptid polimerizáció. Ez a hatás, amely a penicillinektől eltérő helyen fordul elő, a sejtfal szintézisének azonnali gátlását és a citoplazmatikus membrán másodlagos károsodását eredményezi.72 a vankomicin azonban időfüggő antimikrobiális szer, amely megköveteli, hogy ennek a gyógyszernek a szérumszintje mindig a minimális gátló koncentráció (MIC) felett maradjon a megfelelő baktericid hatás biztosítása érdekében.,
a hypermetabolikus burn beteg fokozott glomeruláris filtrációs sebességet mutat, és a renálisan tisztított gyógyszer, a vankomicin fokozott kiválasztódását. Az égési betegben a vankomicin eliminációjának széles átjárhatósága miatt az adagot egyénre kell szabni az optimális időfüggő szérumkoncentráció biztosítása érdekében. Az effektív csúcs – és vályúszintek egy adott bakteriális szervezet MIC-jéből származnak. A terápiás csúcsszint megközelítőleg a MIC 5-8-szorosának felel meg, a minimális koncentráció pedig a MIC 1-2-szeresének felel meg., A vankomicin-monitorozás során leggyakrabban idézett úgynevezett terápiás tartomány a csúcsszint 30-40 µg/mL, a mélyponti szint pedig 5-10 µg / mL. Mert vankomicin egy koncentráció-független, vagy idő-függő, antibiotikus, mert vannak gyakorlati problémák kapcsolódó pontos meghatározása a plazma csúcskoncentráció ezzel a több rekesz antibiotikum, a legtöbb klinikus elhagyták a rutin gyakorlat meghatározása csúcs szérum koncentráció.,
A teljes AUC/MIC érték lehet a farmakodinámiás paraméter, amely a legjobb korrelál a sikeres eredmény használatához kapcsolódó vancomycin, Hosszan tartó expozíció szérum közel a MIC társul az a rezisztencia kialakulásának, ezért fontos, hogy fenntartsa a megfelelő, a szérum koncentráció a betegek gyors vagy gyorsan változó kreatinin clearance, mint égni betegek. Vannak olyan testrészek is, amelyekben a penetráció gyenge, például a tüdő és a központi idegrendszer., Megfontolandónak tűnik továbbá, hogy a koncentráció ne legyen szuboptimális tüdőgyulladásban vagy agyhártyagyulladásban szenvedő betegeknél, valamint veseelégtelenségben szenvedő dialízisben részesülő betegeknél. Az American Thoracic Society nemrégiben közzétette a kórház által szerzett, lélegeztetőgéphez kapcsolódó és az egészségügyi ellátáshoz kapcsolódó tüdőgyulladásra vonatkozó irányelveket. Ezek az iránymutatások a meticillin-rezisztens Staphylococcus aureus pneumonia kezelésére 15-20 µg/mL vankomicin minimális koncentrációját javasolják.,74 ezek a magasabb koncentrációk szükségesek lehetnek szekvesztált fertőzések esetén, vagy olyan helyzetekben, amikor a vankomicin penetrációja rossznak bizonyult. Egyes klinikusok azt javasolják, hogy a vankomicin ezen magasabb koncentrációira szükség lehet a staphylococcus fertőzések kezelésében is. A legújabb vizsgálatok kimutatták “vancomycin MIC creep”, hogy szükség lehet A magasabb vankomycin vályú szérumkoncentráció felszámolására ezek a mikroorganizmusok égési seb fertőzések.,74
a Vancomycin Streptomyces orientalis baktériumokból származik, és a tisztítatlan termék barna színe miatt “Mississippi sár” – nak nevezték. Ezek a fehérje szennyeződések vannak okozhatták a ototoxicitás, valamint vesekárosító, hogy megfigyelhető volt, hogy a korábbi termékek az 1950-es években. Amikor azonban újabb, tisztább, előkészületek ismételten megvizsgálták az 1970-es években, ők gyártották nem ototoxicitás kis vesekárosító az állati modellek, kivéve, ha az adott kombinációban aminoglikozidok.74 az egyik legnagyobb vizsgálatok eddig, Pestotnik et al., beszámoltak arról, hogy a nephrotoxicitás incidenciája 1750 beteg között 1,4% volt.74 az égési betegben azonban a vankomicint gyakran nem csak más ototoxikus és nephrotoxikus szerekkel, például aminoglikozidokkal, hurokdiuretikummal, furoszemiddel és gombaellenes szerrel, amfotericinnel kombinálva alkalmazzák. A nephrotoxicitás a szérum karbamid-nitrogén (BUN) vagy a szérum kreatininszint átmeneti emelkedésével, valamint a glomeruláris filtrációs ráta és a kreatinin-clearance csökkenésével nyilvánul meg. Hyaline és szemcsés öntvények és albumin is megtalálható a vizeletben.,
a vankomicint csak lassú intravénás infúzióban adják be legalább 1 órán keresztül. Bár a vankomicin injekció sokkal tisztább, még mindig okozhat anafilaktoid reakciót, amelyet “vörös ember szindrómának “vagy” vörös nyak szindrómának ” neveznek.”Ezt a reakciót a vérnyomás hirtelen csökkenése jellemzi, amely súlyos lehet, és kipirulással és/vagy maculopapularis vagy erythemás kiütéssel járhat az arcon, a nyakon, a mellkason és a felső végtagokon; ez utóbbi megnyilvánulás hipotenzió hiányában is előfordulhat., Mivel ez nem valódi “allergiás reakció”, a vankomicin hosszabb, legalább 90-120 perces infúziója előtt acetaminofennel és difenhidraminnal előkezelhető a beteg.
az MRSA és az MRSE orális kezelése nagyobb kihívást jelenthet egy égési klinikus számára. A Rifampin baktericid antibiotikum, hatásossága ezen szervezetek kezelésében. 2005-ben az S. aureus 64% – ban fogékony, az S. epidermidis 74% – ban, az S. haemolyticus 76% – ban érzékeny volt a rifampinra az SBH-g-nál., A Rifampin az RNS-szintézist gátolja a baktériumokban, kötődik a DNS-függő RNS-polimeráz B alegységéhez, és blokkolja az RNS-transzkripciót.72 az MRSA és az MRSE kezelésében azonban más fertőzésellenes szerekkel kombinációban kell alkalmazni, mivel az önmagában alkalmazott nagy ellenállású. Az MRSA-val és az MRSE-vel szemben eltérő hatásmechanizmussal rendelkező egyéb fertőzésellenes szerek csökkentik a rifampin rezisztenciáját. Az orális antibiotikumokat, mint például a Bactrim® (szulfametoxazol és trimetoprim) vagy a levofloxacin, gyakran használják rifampinnal együtt. 2005-ben az SBH-G, S., az aureus 64% – ban fogékony volt, az S. epidermidis 71% – ban fogékony, az S. haemolyticus pedig csak 29% – ban volt érzékeny a szulfametoxazol/trimetoprim kombinált antibiotikumra.
a szulfametoxazol a para-aminobenzoesavból származó dihidrofolsav-képződés gátlása révén gátolja a bakteriális folsavszintézist és a növekedést; a trimetoprim gátolja a dihidrofolsav tetrahidrofolátra történő redukcióját, ami a folsav út enzimjeinek szekvenciális gátlását eredményezi.72
2005-ben SBH-G-nál az S. aureus 47% – os érzékenységet, az S. epidermidis 49% – os érzékenységet és S., a haemolyticus 24% – os érzékenységet mutatott a Levofloxacinnal szemben. A Levofloxacin antibakteriális hatását a DNS-giráz gátlásával termeli az érzékeny szervezetekben. Ez a hatás gátolja a túlhevült DNS relaxációját, és elősegíti a bakteriális DNS-szálak törését.72
a Linezolid egy új antibiotikum-osztály, az oxazolidinonok szintetikus antibakteriális szere, amely csatlakozott az MRSA és az MRSE elleni fegyverzethez., A Linezolid gátolja a bakteriális fehérjeszintézist azáltal, hogy az 50S alegység bakteriális 23S riboszomális RNS-jének egy helyéhez kötődik, és megakadályozza egy funkcionális 70s iniciációs komplex kialakulását, amely a bakteriális fordítási folyamat lényeges eleme.72 a time-kill vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy a linezolid bakteriosztatikus az enterococcusok és a staphylococcusok ellen. A streptococcusok esetében a linezolid a törzsek többségénél baktericidnek bizonyult., In vitro vizsgálatok azonban azt mutatják, hogy a 23S riboszomális RNS pontmutációi linezolid rezisztenciával járnak, és beszámoltak néhány Enterococcus faecium és Staphylococcus aureus törzsről.2005-ben az SBH-G, az S. aureus és az S. epidermidis esetében egyaránt 96% – os fogékonyságot, az S. haemolyticus esetében pedig 99% – os fogékonyságot mutattak a linezolidra.
a Linezolidra gyakorolt káros gyógyszerhatások közé tartozik a myelosuppressio (pl. anaemia leukopenia, pancytopenia és thrombocytopenia), amely általában reverzibilis a gyógyszer abbahagyása és a Clostridium difficile okozta colitis esetén., A Linezolid a monoamin-oxidáz (MAO) gyenge, nem szelektív, reverzibilis inhibitora, és a szerotonin szérum szintjének emelkedését és szerotonin szindrómát okozhat különböző szerotonin újrafelvétel-gátlókkal, például fluoxetinnel és szertralinnal kezelt betegeknél.
staphylococcus fertőzések is kezelhetők quinupristin/dalfopristin (Synercid®). A Quinupristin / dalfopristin baktericid hatású, gátolja a bakteriális fehérjeszintézist azáltal, hogy az 50-es évek riboszomális alegységének különböző helyeihez kötődik, ezáltal gátolja a fehérjeszintézist a bakteriális sejtben.2005-ben 72, az SBH-G, S., az aureus 97% – os érzékenységet, az S. epidermidis 99% – os érzékenységet, az S. haemolyticus pedig 100% – os érzékenységet mutatott ezzel a gyógyszerrel szemben.
a QT-megnyúlást okozó quinupristin/dalfopristin és citokróm P-450 izoenzim 3A4 szubsztrátok, például ciklosporin, midazolám és nifedipin egyidejű alkalmazása esetén jelentős kardiovaszkuláris hatások figyelhetők meg.72 az egyidejű alkalmazás ezen szubsztrátok szérumkoncentrációjának emelkedését és potenciálisan tartós/fokozott terápiás vagy káros hatásokat eredményez., Clostridium difficile okozta hasmenés és colitis is beszámoltak ez a gyógyszer kezdve súlyossága enyhe életveszélyes. Nemkívánatos vénás hatások (pl. thrombophlebitis) fordulhatnak elő, ezért a perifériás infúziók befejezését követően 5% – os dextróz injekcióval történő öblítés ajánlott. A lehetséges inkompatibilitások miatt ne öblítse le nátrium-klorid injekcióval vagy heparinnal. Egyes esetekben súlyos, ismeretlen etiológiájú arthralgiáról és myalgiáról számoltak be. Néhány betegnél javult az adagolási gyakoriság 12 óránként történő csökkentése.72
Leave a Reply