A Márk 9:14-24-ben egy olyan emberről olvashatunk, akinek volt egy fia, akit szellem birtokolt. Elhozta a Fiát Jézus tanítványaihoz, hogy a szellemet kiűzzék, de nem tudták. Amikor Jézus eljött, és a tanítványok elmondták neki, hogy kudarcot vallottak, kérte, hogy vigyék hozzá a fiút.
ezután az ember arra kérte Jézust, hogy “ha teheti” dobja ki a szellemet, Jézus pedig azt válaszolta: “ha hinni tudsz, minden lehetséges azok számára, akik hisznek.”A férfi aztán kiáltotta:” azt hiszem,; segíts a hitetlenségemnek!”
van itt ellentmondás?, Vajon az ember öt szóval kijelentette, hogy mindketten hittek,és nem hittek? Vagy azt hitte, hogy hisz, de aztán rájött, hogy nem, és visszavette? Talán azt hitte, hogy Jézus hallani akarja, hogy azt mondja, hisz, de aztán rájött, hogy hazudott?
nem hiszem, hogy itt ellentmondás lenne. A férfi azért hozta a fiát Jézushoz, mert hallotta, hogy Jézus meggyógyíthatja őt;ha nem hitte volna, hogy otthon marad. Hitvallás volt Jézushoz vinni a fiát. Akkor miért mondta, hogy ” segíts a hitetlenségemen?”
hit Isten vs., személyes hit
nem kell túl messzire néznünk, hogy választ kapjunk. Világszerte emberek milliói járnak templomba, hogy meghallgassák Isten szavát és olvassák a Bibliát; ezek a cselekedetek hitvallásnak tekinthetők abban, amit hallunk és olvasunk. De mi a helyzet a hitünket magunknak? Valóban hiszünk abban, hogy Isten szava megvalósítható az életünkben? Amikor meghalljuk a verset: “mindenben hálát adunk” (1thesszalonika 5: 18), tényleg mindent köszönünk, vagy csak a jó dolgokat, amelyekkel találkozunk? Nagyon könnyű köszönetet mondani a jó dolgokért,de mindenben köszönetet kell adnunk., Vagy amikor azt halljuk, hogy nem dühösek vagy keserűek, tényleg azt gondoljuk, hogy meg tudjuk csinálni? Jó, ha megtanuljuk irányítani magunkat, és nem hagyjuk, hogy a harag irányítsa a szavainkat és tetteinket, és nem engedjük, hogy a keserűség megmutassa, amikor valakivel beszélünk, jó, de tényleg azt gondoljuk, hogy Isten kegyelmével valójában nem lehetünk dühösek vagy keserűek? (Efézus 4:31)
amikor a saját bűnös természetünkkel szembekerülünk, és meglátjuk, milyen mély a bukott természetünk, és milyen könnyű számunkra, hogy lemaradjunk, akkor ez a sírás a szívünkben lehet., “Drága Istenem, azt hiszem, hogy létezel, és hogy a szavad igaz, de segíts elhitetni velem, hogy lehetséges, hogy a te szavad szerint éljek!”Minden jó Istentől származik, és minden gond és rossz a bűnből származik. Amikor azt a hitet kapjuk, hogy valóban Isten szava szerint élhetünk, és abbahagyhatjuk a bűnt, és valójában nem leszünk keserűek és dühösek, akkor igazán jó életünk lehet, ahogy Isten akarta. (1 János 3: 6-9)
valami történhet benned!
én személy szerint egyházi családban születtem, és egész életemben aktív tagja voltam egyházamnak., Soha nem küzdöttem olyan gondolatokkal, hogy a Biblia rossz vagy hamis, de az, hogy személyes hitre jutottam, hogy Isten szava és akarata megvalósítható az életemben, hatalmas lépés volt a gyermek hitén túl abban, amit hall. Ez a “segítség a hitetlenségemnek” kiáltás nem egyszeri eset: minden nap megtörténik, amikor megtaláljuk magunkban a bűnt és az emberi természetet, amely megakadályozná, hogy az életünket Isten szavával és akaratával igazítsuk.
van-e hited abban, hogy Isten szava megvalósítható az életedben? Úgy gondolja, hogy az olvasott dicsőséges szavak valóban megtörténhetnek benned?, Amikor szembekerülünk ezzel a hitetlenséggel, akkor valóban sírhatunk: “hiszek: segíts hitetlenségemen!”Az, hogy ez az ima az életünkben nem a hit kudarca: az Isten számára kedves élet mély igényéből származik.
Leave a Reply